Leo (Oroszlán) csillagkép és M66

Leo (Oroszlán) csillagkép és M66

A Messier 66 (M66 vagy NGC 3627) spirálgalaxis, melyet 1780. március 1-jén Charles Messier fedezett fel szomszédjával, az M65-tel és mindkettőt katalogizálta. Az M65 és az NGC 3628 galaxisokkal együtt a Leo Triplet része az Oroszlán Csillagképben, ezen belül is a legnagyobb, legfényesebb tagja. Az NGC 3628-at csak később, 1784. április 8-án fedezte fel William Herschel egy jóval nagyobb távcsővel, mint amit Messier használt.
Az M66 körülbelül 36 millió fényév távolságra van a Földtől és 727 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Látszólagos fényessége 8,9 magnitúdó, átmérője körülbelül 100.000 fényév.

70×70 cm feszített vászon, akril, vegyes technika.

Kettőscsillag

Kettőscsillag

Van egy (rengetegsok) kis jegyzetem, ahova felírogatom a hirtelen jött ötleteket. Már régóta tervezgettem egy kék óriást vagy kettőst, ezeket kombináltam össze, struktúrpasztával – ami szerintem nagyon jól áll egy fortyogó csillagnak – tapinthatóan kiemelve azt. Az egész kép fiktív, illetve az eddigi tudásom alapján készült ecsettel és airbrush-al fejből, mind a csillagok mind a planetáris köd.

A kettőscsillagok olyan dinamikailag összetartozó rendszerek, amelyek közös tömegközéppont körül keringenek. Az észlelő csillagászatban ebbe a kategóriába sorolják az optikai, azaz egymással fizikai kapcsolatban nem álló kettős csillagrendszereket is, mert csupán a látvány alapján a kettősség eredete nem tisztázható.

Ez a kép is megjárta az ország nyugati felét, félig Szombathelyen, félig Budapesten készült.

40×50 cm feszített vászon, akril, selyemmatt fedőlakk.

A kép megvásárolható, amennyiben felkeltette érdeklődésedet, keress meg a KAPCSOLAT menüpontban található elérhetőségeim egyikén!

Gömbhalmaz

Gömbhalmaz

Gömbhalmazt ábrázoló festményem különlegessége, hogy foszforeszkál a sötétben. A kép 40×40 cm-es feszített vászonra készült, akril festékkel.

A gömbhalmaz 10 000 – 50 millió csillagból álló gömb alakú csoport, meglehetősen kicsi, kb. 50 parszek átmérőjű területen. A csillagok a halmaz központja felé olyan nagy mértékben összesűrűsödnek, hogy nagy felbontású távcsövekkel sem lehet őket szétválasztani. Az ebből a nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja a gömbhalmazokat.